Térkép - Łódź

Łódź (, IPA: [wuʥ], jelentése csónak, németül Lodz, Lodsch, 1940–1945: Litzmannstadt) népessége alapján Lengyelország negyedik legnagyobb városa, a Łódźi vajdaság központja, a Łódźi főegyházmegye érseki székvárosa. Az ország közepén található, a łódźi fennsíkon, amely vízválasztó a Visztula és Odera vízgyűjtő területe között.

Nevének eredete nem tisztázott, a számos feltételezés – egyesek szerint a Łodzic nemzetségnévből, mások szerint a łoza (fűzfa) szóból, a Łódka folyó nevéből, a łódź szóból (csónak, ladik) vagy a Włodzisław személynévből ered – a kutatások fényében valótlannak bizonyult.

Łódź területén 18 kisebb-nagyobb folyó és patak folyik keresztül: a Ner, a Łódka (régebben Ostroga) és az őket tápláló Bałutka, Dobrzynka, Gadka, Jasień és a belé ömlő Karolewka, Olechówka, Augustówka, Jasieniec, Bzura, Łagiewniczanka, Sokołówka, Brzoza, Aniołówka, Wrząca, Zimna Woda Nowosolna és Miazga.

Łódź falut először 1332-ben említik oklevélben, városi jogokat és ezzel együtt vásárok szervezésére jogot 1423-ban kap. A 17. század végéig Łódź a Włocławeki egyházmegyéhez tartozó kis mezővárosként fejlődik. Ekkor helyi kézműves és kereskedelmi központtá válik (nyolc malom, valamint kerékgyártó, kádár, szabó, ácsműhelyek és vágóhidak működtek a városban). Ennek a periódusnak a tetőpontján, a 18. század elején a városka 800 lakost számlált. A svéd támadások miatt a század közepén hanyatlás következett be és a város részben elnéptelenedett.

Lengyelország második felosztása során 1793-ban Łódź Poroszországhoz kerül. Ebben az időszakban mindössze 250 lakosa volt, területe a mai Stare Miastóra (óváros) terjedt ki.

1798-ban az egyházi vagyon szekularizációja következtében állami várossá vált. 1807-től az I. Napóleon által kreált Varsói Hercegséghez tartozott, 1815-től pedig a Kongresszusi Lengyelországhoz. 1820-ban a kormány döntése értelmében Łódź csatlakozott az iparvárosok hálózatához, és a posztó- és textilipar központjának szerepét töltötte be be. Az iparvárosi létre predesztinálták a természeti és jogi feltételek is: az állami tulajdonban levő földet az esetleges betelepülők számára fel lehetett parcellázni, az építkezésekhez rengeteg fa állt rendelkezésre a környéken, és a sok rövid, ám nagy esésű vízfolyás az energiatermelést tette lehetővé.

Łódź ekkor indult meg az iparvárossá válás útján. Łódźba főleg németajkú takácsok települtek be, Wielkopolskából, Sziléziából, Szászországból, Csehországból, Morvaországból és Brandenburgból.

A városi hatóságok 1821 – 1823 között megtervezték és kijelölik a posztókészítők városrészéül a Nowe Miastót (Újváros). Ez a már meglévő Stare Miastótól délre terül el, legfontosabb része a központi fekvésű nyolcszögletű piactér, négy sugarasan szétágazó utcával. A régi piactér mai neve Plac Wolności.

1824–1827 között ismét új városrészt (Łódka) jelöltek ki a Nowe Miastótól délre annak a tengelynek a mentén, amelyet az Ulica Piotrkowska jelent. Rohamos fejlődés indult meg, néhány évtized alatt az apró helységből, amelynek 1830-ban csupán 4 000 lakosa volt, 1865-ben már 40 000, 1900-ban 300 000 és 1914-ben 500 000 polgára volt, ami demográfiai világrekordnak számít. Łódź iparvárosi története kezdetén hatalmas manufaktúrák alakultak, többek között a Ludwik Geyer, amely 1828-tól kezdett terjeszkedni, a Lengyel királyság területén az első gyár, amely gőzgépet alkalmazott, a mai nevén Biała Fabryka. Az 1830-as években ez volt a Lengyel Királyság legnagyobb üzeme. Łódź termékeit főleg Oroszországba és Kínába exportálja.

Az 1831-es novemberi felkelés után vámkorlátok és némi stagnálás áll be. A 19. század második felétől azonban újabb konjunktúra kezdődött, amelyet a belső piac megnyílása indított, az első vasútvonal megnyitása 1865-ben Łódź Fabryczna-től Koluszkiig a Varsó-Bécs vonalon, az olcsóbb munkaerő megjelenése, a jobbágyfelszabadítás után és az exportlehetőségek újabb megnyitása (a vám eltörlése Oroszország felé) gerjesztett. Ez a sikeres ipar időszaka (Karol Scheibler, Grohman, Izrael Poznański). Megalakultak az első helyi bankok (1872-ben Karol Scheibler kezdeményezésére a Bank Handlowy oraz Towarzystwo Kredytowe m. Łodzi), amelyek elsősorban kereskedelmi hitelekkel foglalkoztak. A varsói bankok is fiókokat nyitottak. Łódź a nagy lehetőségek városává vált, főleg lengyelek, németek, oroszok és zsidók számára. Az „ígéret földje” kifejezés Łódź állandó jelzőjévé vált a publicisztikában, ez a címe Władysław Reymont egyik regényének is. Az akkori nagyok nyoma mindenütt látszik a mai Łódź gyárain, műemlékein, templomain és a temetőkben is.